ORSZÁGOS MENTŐSZOLGÁLAT

ORSZÁGOS MENTŐSZOLGÁLAT

HIVATÁS AZ ÉLETÉRT!

1887

ELŐZMÉNYEK ÉS MEGALAKULÁS

Az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) hazánk legnagyobb mentő- és egészségügyi intézménye, mely több mint hetven éve látja el mentési és betegszállítási feladatait. A szervezett mentés előzményei a 19. század utolsó harmadára nyúlnak vissza. Jogelődei az 1887-ben alapított Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület (BÖME) és az első világháborút követően 1926-ban életre hívott, országos kiterjedésű mentőállomás-hálózatot üzemeltető Vármegyék és Városok Országos Mentő Egyesülete (VVOME) volt. A generációk által felhalmozott tudással és infrastrukturális háttérrel alapított új, országos hatáskörű intézmény, az OMSZ az elmúlt 134 év mentéstörténetének, fejlődésének letéteményese. Ennek egyik legbeszédesebb példája, hogy a mentés 1948. évi államosítása során, a Mentőszolgálat személyi állományának és infrastruktúrájának több mint 90%-át a VVOME, orvos-szakmai hátterét és a fővárosi alapokat pedig a BÖME biztosította.

Nemzeti mentőszolgálatunk a mentés centralizáltabb struktúrájával, hierarchikusan felépített szervezeti formájában fejlődött tovább. Ennek megfelelően működése is egyedülálló; induláskori mentőállomás-hálózatát több mint háromszorosára, személyi állományát húszszorosára, járműveinek számát hatszorosára növelte.
1960

INTÉZMÉNYI STRUKTÚRA

Hatékonyabb működésének biztosítása végett az 1960-as évek közepén megyeszékhelyi központokkal létrehozták a megyei mentőszervezeteket, irányításuk a mentőszervezetek főorvosainak lett a feladata. A főigazgató és szakigazgatási osztályai szakmai és szervezési ügyekben döntöttek; döntésük az összes mentőszervezetre nézve kötelező volt. Helyi, operatív ügyekben a mentőszervezet önálló hatáskörben rendelkezett. Az egységes értelmezést a főigazgató által kiadott főigazgatói utasítások, körlevelek jelentették és jelentik a mai napig is. E struktúra 2005 nyarán átalakult, és a megyei mentőszervezetek szerepét hét regionális mentőszervezet vette át. Budapest központtal a Közép-magyarországi Regionális Mentőszervezet, Veszprém központtal a Közép-dunántúli, Szombathely központtal a Nyugat-dunántúli, Pécs központtal a Dél-dunántúli, Szeged központtal a Dél-alföldi, Debrecen központtal az Észak-alföldi és Miskolc központtal az Észak-magyarországi Regionális Mentőszervezet kezdte meg működését. Az egységes szervezeti, szakmai és gazdasági irányítás jegyében működő intézmény regionális mentőszervezeteinek vezetői, mentőtisztjei és orvosigazgatói a korábbi irányító mechanizmus szerint látják el feladataikat

1980

ÁLLOMÁSHÁLÓZAT

Az alapításkori 76 mentőállomásból álló országos hálózat fejlődése változatos képet mutat. Az indulást követően, az 1960-as években dinamikus fejlődés vette kezdetét, mely az 1980-as évek végétől ismét felgyorsult. Napjainkban a Mentőszolgálat 256 mentőállomással rendelkezik; telepítésük koncepciója a mentőegységek riasztását követő 15 percen belüli helyszínre érkezés biztosítása, mely megegyezik az Európai Unió mentéssel kapcsolatos direktívájával. A mentőállomásokat a futó, tervezetten napi szolgálatot teljesítő gépkocsijaik, mentőegységeik szerint alakítják ki, így azok A, B és C kategóriákba sorolhatóak. A mentésirányítás elválaszthatatlan része a mentőmunkának. Az Országos Mentőszolgálat egységes szakmai elvek mentén 19 mentésirányító csoportból országos lefedettségű híradástechnikai apparátusával irányítja a teljes gépjármű állományt. Mentőegységei 40 millió kilométert tesznek meg Magyarország útjain. Személyi állománya közel 8500 mentődolgozóból áll, mely évente több mint 1.2 millió mentőfeladatot teljesít.
1983

OKTATÁS, TUDOMÁNYOS ÉLET

Szakterületén belül szerepe az oktatásban és a tudományos életben is meghatározó, így 1950-es évek közepétől két évtizeden át, az 1970-es évek közepéig a Mentőszolgálat saját maga szervezésében indított tanfolyamokon képezte ki orvossegédeit, majd mentőtisztjeit. Az 1975. évi miniszteri rendelkezésnek köszönhetően a képzés a felsőoktatás keretei közt folytatódott, sőt az elmúlt években már a pécsi, nyíregyházi és szombathelyi egyetemi központokban is lehetőségük van a mentéstudomány iránt érdeklődő fiataloknak a graduális képzésben való részvételre. A mentőápolói munkavégzés szintén szakképesítéshez kötött feladatkör, melyet korábban egyedüliként is csak a Mentőszolgálatnál folyó, iskolarendszeren kívüli képzésben szerezhettek meg a hallgatók. Az Egészségügyi Minisztérium 1979-ben ismerte el az új diszciplína, az oxyologia önállóságát. 1983-tól a tudományág oktatása beépült az orvostudományi egyetemek graduális alapképzésébe.
A széleskörű, orvosi és mentőtiszti jelenléten alapuló, franko-germán modell szerint szervezett tevékenységnek hazánkban történelmi gyökerei vannak. A nagy elődök közül a BÖME több mint hat évtizedes mentőorvosi gyakorlata, majd az 1950-es években indított rohamkocsi szolgálati ág és az egykori Mentőkórház elhivatott orvosi gárdája biztosította azt a dinamikus fejlődést a mentőmunkában, melynek eredményeként megszületettek a modern mentés tudományának alapjai.
Az OMSZ tudományos szakfolyóirata a Magyar Mentésügy, mely a mentéstudomány szakmai testületének, a Magyar Oxyologiai Társaságnak gondozásában lát napvilágot. Nevezetesebb eseményekről, a mentő-társadalom napi életéről tudósító havi periodika a Mentőszolgálat gondozásában megjelenő Mentők Lapja.
1983

JÁRMŰPARK

Az OMSZ gépjárműállományának alakulása szervesen összefüggött az állomáshálózat fejlődésével. Az induló kocsipark 1948-ban 140 db, napjainkban mintegy 1000 db gépjárműből áll. Országos mentési és sürgős betegszállítási kötelezettségének megfelelve a teljes járműállományból a nap huszonnégy órájában 753 db gépkocsi, mentőegység teljesíti szolgálatát. A Mentőszolgálat saját szervizháttérrel rendelkező egységes járműállományán belül számos, speciális rendeltetésű mentőegységet is üzemeltet; a mentés gerincét képező eset-roham és betegszállító mentőegységeken túl felnőtt és gyermek mentőorvosi személygépkocsit, mentőtiszti személygépkocsit, gyermek rohamkocsit, mentőmotort és robogót, tömeges baleseti egységet, kiemelt mentőgépkocsit, betegszállító intenzív rohamkocsit (Mobil Intensive Care Unit). E mentőegységek a maguk kompetenciaszintjeinek megfelelően országosan egységes egészségügyi és műszaki felszereléseikkel, meghatározott alapelvek szerinti látják el betegeiket.
Az Országos Mentőszolgálat a földi mentés és annak irányítása mellett légimentést és sürgős légi betegszállítást is végez. Ennek szervezeti formáját az OMSZ 1958-ban alapította. A mentőhelikopterek megjelenéséig (1980) szekunder transzport formájában repülőgépekkel szállították a betegeket. A Mentőszolgálat részeként üzemelő Magyar Légimentő Nonprofit Kft. hét légimentő bázisán (Miskolc, Budaörs, Pécs, Balatonfüred, Sármellék, Debrecen és Szentes) a légimentő bajtársak jelenleg AS-350B, illetve EC-135 T2 CPDS típusú mentőhelikopterekkel teljesítenek szolgálatot napkeltétől napnyugtáig.