Főigazgatói köszöntő
,,A női energia a leghatalmasabb erő a földön.”
(David Deida)
Tisztelt Bajtársnőink!
A Nemzetközi Nőnap alkalmából az Országos Mentőszolgálat közössége, a férfi bajtársaink nevében is szeretettel köszöntöm Önöket.
Köszönöm, hogy mentőtisztként, mentőápolóként, mentésirányítóként, orvosként, gépkocsivezetőként, valamint a háttérterületeken dolgozó szakemberekként példamutató elhivatottsággal végzik feladataikat, erősítik a bajtársi közösségünket.
Mindannyian nagyra értékeljük mindazt a gondoskodást és elkötelezettséget, amelyről nap mint nap tanúbizonyságot tesznek és kívánunk minden Bajtársnőnknek jó egészséget, kiegyensúlyozott, boldog életet és további szakmai sikereket!
Tisztelettel:
Dr. Csató Gábor
főigazgató
Nők az életmentésben
A mentésügy közel másfél évszázados történetében bajtársnőink kezdetben az intézményi adminisztrációban töltöttek be meghatározó szerepet. Pénzügyek, szervezési, személyi, postai, egyesületi, kapcsolattartási feladataik a mentőmunka bázisát adták. Azonban a kivonuló mentőellátás ekkor még kizárólag a férfiak számára volt engedélyezett. A nagy változást az államosított mentésügy képviselője, az Országos Mentőszolgálat hozta el nőtársaink számára; az irodai adminisztráció mellett immáron a mentésirányításban, majd mentőtiszti munkakörben váltak a kivonuló állomány részévé az első medikák, később egyetemi tanulmányaikat követően álltak szolgálatba az első orvosnők. 1956-os sérültjeink között számos hősnőt tart nyilván az autókor: Dr. Lehőcz Veronika, Dr. Puszter Magdolna mentőorvosok a szabadságharc meghatározó személyiségei, az önzetlen mentőellátás példaképei.
RÓZSIKA NÉNI, AZ ELSŐ NŐI MENTŐÁPOLÓ
Sokáig élt az a köztudatban, hogy az Országos Mentőszolgálatnál csak 2017 óta dolgozhatnak nők is mentőápolóként és gépkocsivezetőként, szakítva az addigi szabályokkal, miszerint hölgyek csupán orvosként és mentőtisztként teljesíthettek szolgálatot a prehospitális ellátásban. 2025 tavaszán azonban a véletlenek szerencsés közjátékának köszönhetően fény derült az igazságra.
Egy bajtársunk ugyanis egy börzén szóba elegyedett egy hölggyel, s mikor szóba került az életmentő hivatás a nő izgatottan számolt be arról, hogy édesanyja hosszú évtizedekkel ezelőtt mentőápolóként szolgált a Központi Mentőállomáson. A Kresz Géza Mentőmúzeum bajtársai rövidesen fel is vették a kapcsolatot a 92 éves Zabó Jánosnével, aki elmesélte, hogy 1951-ben, vagyis 75(!) évvel ezelőtt 4 bajtársnőjével együtt valóban részt vett egy mentőápolókat képző programon és három évig dolgozhatott a Mentőszolgálat kivonuló ápolójaként. Rózsika néni beleszeretett az életmentő hivatásba, 1954-ben azonban eltörölték a programot, az addigra 20 főre emelkedett bajtársnői közösséget pedig más egészségügyi munkakörbe, elsősorban kórházi nővér pozícióba vezényelték. Mint kiderült, sajnos az akkori vezetőség azért jutott erre a döntésre, mert úgy látták, a társadalom még nem áll készen arra, hogy elfogadja a nőket ebben a különösen megterhelő munkakörben, annak ellenére is, hogy a bajtársnők helytállása semmiben sem tért el férfi kollegáikétól.
2025-ben, a Mentők napja alkalmából szervezett Parlamenti díjátadó ünnepségen Rózsika néni díszvendégként vett részt és büszkén láthatta, hogy ma már nem állnak akadályok a női bajtársak előtt hivatásuk teljesítésében. Az első női mentőápolót hosszú tapssal ünnepelte a díjátadón részt vevő bajtársi közösség.
A sokak által várt régi álom, a mentésügy teljes emancipációja 2017. július 1-jével vált a napi gyakorlat részévé az Országos Mentőszolgálatnál. Dr. Csató Gábor főigazgató ugyanis, szakítva a régimódi hagyománnyal, engedélyezte a nők mentőápolói és mentőgépkocsivezetői tevékenységét. A mentőápolói és mentőgépkocsivezetői munkakörök nők számára megnyíló státuszainak betöltésével egy új és minden eddiginél teljesebb korszak vette kezdetét. Bajtársnőink immáron közel egy évtizede nap mint nap bizonyítják, hogy nem csupán képesek helytállni a mentésben, de kiemelkedő szakmai színvonalon űzik hivatásukat.
Büszkék vagyunk bajtársnőinkre, boldog nőnapot kívánunk!
Fotógalériánk:
