A magyarországi elsősegélynyújtás és mentés előzményei
Az intézményesített mentés előtti korok segítségnyújtásának gyakorlatába engedünk betekintést érdeklődőink számára. Napjainkban megdöbbentőnek tűnő „élesztési”, belgyógyászati és sebészeti eljárásokat ismertetve tárul fel a kor szakemberének kétségbeesett próbálkozása a még visszafordítható vagy annak vélt kórállapotok rendezése során. A 18. századi Magyar Királyságban még kétségbeejtően kevés az orvos, a sürgősségi, főleg sebészeti vonatkozású esetekben borbélysebészek kezelik betegeiket, akiknek e területen szó szerint életbevágóan fontos szerep jutott. Hogy milyen módon jártak el és oktatásuk hogyan zajlott, majd az 1769. évtől Nagyszombatban indított első hazai orvosképzés milyen tudományos ismeretekkel vértezte fel a betegellátást, s vette át szerepét a középkori alapokon szerveződött borbélysebészektől a tematikusan összeállított kiállítás megtekintése során bontakozik ki. S még ekkor is hosszú évtizedek telnek el a vasúti mentés és az első szervezett hazai mentőintézmény, a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület 1887. évi megalapításáig, amelynek hiányát egy ország sínylette meg.
A Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület (BÖME) és a Vármegyék és Városok Országos Mentő Egyesületének (VVOME) története az 1948. évi államosítás koráig
A mentők államosításáig, az állam által szervezett és fenntartott mentőellátás koráig, 1948-ig a mentés tudományos alapjait megteremtő BÖME és VVOME mentőintézmények vállalták Budapest székesfőváros és az országosan egységes mentőellátás biztosítását. Tevékenységük pótolhatatlan társadalmi szerepén túl iránymutatásul is szolgáltak azon kisebb települések, városok közösségeinek, ahol a helyi tűzoltóságok keretében vagy autonóm egyletként állítottak fel mentőszolgálatokat. Az országos és fővárosi mentésszervezés óriási energiát igényelt a korabeli alapítóktól, megküzdve a 19. század végén tapasztalt közönnyel, amely a mentők hasznosságát megkérdőjelezve egyfajta kuruzslásként állította be az első mentőorvosok és medikus mentők tevékenységét. E küzdelemnek és a magyarországi mentés alapítójának, Dr. Kresz Gézának is emléket állítva bontakozik ki e speciális orvosi szakág, a mentőorvoslás megteremtése és korabeli gyakorlata. Ugyancsak e gazdag történet országos viszonylatában tárul fel a VVOME több mint két évtizedes igyekezete, amely a jogutód, az Országos Mentőszolgálat alapjait megteremtő mentőállomás-hálózatot és az országosan egységes ellátást megteremtette.
Az Országos Mentőszolgálat megalakulása és működésének története
1948-ban a magyarországi népegészségügy fejlődésének egy fontos szakaszához érkezett, a kormányzat életre hívta hazánk legnagyobb egészségügyi intézményét, az Országos Mentőszolgálatot. Az új mentőszolgálat nem minden előzmény nélkül kezdte meg működését, jogelődei a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület és a Vármegyék és Városok Országos Mentő Egyesülete volt. Kiállításunkon e közel nyolc évtized szakmai és infrastrukturális fejlődést követjük nyomon, melynek részeként a Veteránbázison kiállított mentőjárművek és a múzeum első emeleti kiállításán bemutatott technikai, egészségügyi felszerelések, és az egykori Mentőkórháznak története is az intézménytörténet színes múltjának releváns részeiként elevenednek meg. Akárcsak a mentésirányítás, a világelsőként indított rohamkocsi, az oktatás, és az intézményi igazgatás, szervezeti felépítésétől a közelmúlt változásáig. Az 1950-es évek járványos gyermekbénulásának, az 1956. évi forradalom és szabadságharcnak és a 2020-as évek elején kirobban világméretű COVID-pandémia betegeinek ellátása során nyújtott helytálláson át ismertetve nemzeti mentőintézményünk történetét.
Dr. Lengyel Árpád magyar mentőorvosra, a Titanic 705 túlélőjének megmentőjére emlékező kiállítás
Magyarországon egyedülálló módon bemutatott mentő vonatkozású hajózástörténeti kiállítás Dr. Lengyel Árpád mentőorvos életét és a századfordulós hajózástörténét ismertető, a Titanic óriáshajó 3.5 méteres és a túlélőit megmentő 2.5 méteres Carpathia óceánjáró modelljeit bemutató tárlat kimerítő alapossággal tárja fel az 1912. évi tragédia helyszínén történt eseményeket. Kiemelve annak magyar vonatkozását, ahogyan Lengyel doktor a Carpathia óceánjáróból hirtelen kórházhajóvá átalakított utasszállító hajó orvosa szakszerű elsősegélyben és kisebb nagyobb sebészeti beavatkozások alkalmazásával látta el betegeit. A kiállításunkon megtekinthető relikviák jórészt Papp Zoltán amatőr Titanic-kutató gyűjteményéből kerültek a Mentőmúzeumba. A kiállítást és a maketteket, Papp Zoltán és Mnyercsán Adrián készítette.
A mentők diagnosztikai, terápiás és híradástechnikai eszközei
Az életmentés kiemelten fontos instrumentumaiként használatos eszközök közül a mentőgyakorlatban egykoron és napjainkban alkalmazott EKG, defibrillátor, pacemaker és lélegeztető készülékek, közel fél évszázados fejlődésének teljes skálája tárul elénk a múzeumi séta során. Külön büszkeség számunkra, hogy ezen kezdeti darabok nemzeti mentőintézményünknek, az Országos Mentőszolgálatnak fejlesztéseként nyertek gyakorlati alkalmazást. Mindezen gyakorlat bölcsője, a világon elsőként az Országos Mentőszolgálat által indított rohamkocsi rendszeresítéséhez köthető, mert e speciális szolgálati ágban kerültek megtervezésre és kipróbálásra az egyes életmentő eszközök prototípusai. Az első szappantartó dobozba épített pacemaker, s még előtte a légzést stimulálni akaró szénsavszippantó és elektrostimulátorok, majd a napjainkban is rendszeresített lélegeztetőgépek és EKG-defibrillátor-pacemaker egységek mutatják e fejlődés stációit. Fejlesztéseik sikere a mentők híradástechnikai eszközparkjának is köszönhetően egy országosan egységes irányítási mechanizmust tett lehetővé a minél gyorsabb mentőellátást segítve.
Veteránbázis. Muzeális mentőjárművek kiállítása
Igazi járműtörténeti, műszaki ritkaságok várják kicsiket és nagyokat, laikus és szakmai érdeklődőinket a Veteránbázis állandó kiállításon. A XIII. kerületi Róbert Károly körúton kialakított, közel 500 négyzetméteres alapterületű kiállítótérben az 1950-es évektől a közelmúltig valamennyi típust felvonultató gyűjtemény a roham- és esetkocsik, valamint a korabeli betegszállításban rendszeresített darabokat tárja látogatóink elé egy idősík mentén haladva. Egyedülálló gyűjteményünk gazdag járműtechnikai apparátusát áll módunkban az 1953-ban gyártott, az Országos Mentőszolgálatnál 1957-től rendszeresített Dodge Job Rated korabeli rohamkocsitól a szocialista tervgazdálkodási rendszer idején hazánkban is rendszeresített Nysa, Volga, UAZ gépkocsikon át a politikai és gazdasági rendszerváltozás korától a Toyota, Ford és Mercedes-Benz típusokon egészen a mentőmotorokig.
Tekintettel a Markó utcai Mentőmúzeum e telephelytől való távolságára (gépjárművel 3 kilométer), kérjük érdeklődőinket, hogy egyéni és csoportos látogatásukat a múzeum honlapján megtalálható elérhetőségeink egyikén előzetesen jelezzék.
Pincekórház 1956
Emberfeletti helytállásként vonult be a mentés történetébe, amit az Országos Mentőszolgálat nyújtott az 1956. évi forradalom és szabadságharc idején. Az akkoriban még csak nyolc éve működő, ezer főnyi mentődolgozóval és négyszáz darab mentőgépkocsival rendelkező Országos Mentőszolgálat a forradalom idején több mint húszezer sérült ellátását és kórházba történő beszállítását végezte. A harcok sérültjeinek ellátásán túl, a belgyógyászati, szülészet-nőgyógyászati, gyermekgyógyászati, neurológiai és egyéb szakterületek betegségeiben szenvedők is számíthattak a Mentőszolgálat segítségére. Mindez óriási feladatot, megterhelést rótt a fiatal, országos hatáskörű intézményre, s ennek ellenére még betegeinek hospitális ellátását is vállalva, ideiglenes betegellátó egységet létesített a Markó utcai Mentőpalota alatti légoltalmi traktus teljes területén. A köznyelv által Pincekórházként hívott együttes valódi kórházfunkciót gyakorolva fogadta a mentők által tömegesen beszállított sérülteket, ahol egy kisebb műtői kapacitással is rendelkezve a mentők orvosai azonnali életmentő beavatkozásokat végeztek, megmentve ezáltal sokak életét. Kezelt betegeiket a légoltalmi rendszer helyiségeiben kialakított kórtermekben helyezték el, ezáltal is biztosítva tartós gyógyulásukat, szakorvosi megfigyelésüket. E történelmi kényszer által életre hívott, rendkívül gyakorlatias megoldásokat alkalmazó betegellátást, a mentők teljesítményét és veszteségeit tárjuk fel látogatóinknak az eredeti helyszínen, eredeti eszközeinkkel filmvetítéssel egybekötött történelmi sétánk során.
A Szombathelyi Mentőállomáson kialakított Fúsz Ernő Mentőmúzeumi Gyűjtemény
A szombathelyi Sugár úton, az Országos Mentőszolgálat Nyugat-dunántúli Regionális Mentőszervezetének központjában és egyben mentőállomásán található múzeumi gyűjtemény, A magyarországi elsősegélynyújtás és mentés története a kezdetektől napjainkig c. állandó kiállítása hiánypótló áttekintést ad Vas vármegye mentéstörténetének gazdag történetéről. A mentőegyesületi formától az Országos Mentőszolgálatba történő integrációján át napjainkig nyomon követi a vármegye mentésügyének történetét a gyűjtemény névadójának, Fúsz Ernőnek, Szombathely szülöttének és az Országos Mentőszolgálat egyik országos vezetőjének, tudományformáló munkásságán át. E nagyszerű életút nemcsak szülővárosának, hanem hazánk tudományos életének, az oxiológiának is nemzetközi elismerést hozó meghatározó személyiségeként ismert. A kiállítás egy járműtörténeti ritkasággal is büszkélkedve, az 1970-es években rendszeresített Mercedes-Benz rohamkocsival várja kedves látogatóit.
