55 éves a rohamkocsi

Debrődi Gábor
(Kresz Géza Mentőmúzeum)

  1954. március 29-én az Országos Mentőszolgálat történelmet írt, a világon elsőként megszervezte és elindította a rohamkocsi-szolgálatot, közkeletű nevén a ROKO-t. Az akkor még egyedülálló szolgálati ág elindítását a kor követelményei tették szükségessé.

Az első kísérleti rohamkocsi – Orovecz főigazgató találó megfogalmazásában, a „helyszínre kivitt kórház ambulancia, kutatómunkahely, s egyben kiképző, továbbképző iskola” - 1954. március 29-én kezdte meg működését a budapesti Markó utcai Központi Mentőállomáson. A rohamkocsin szolgálatot teljesítő öttagú orvoscsoport Varga  Istvánból, Stumpf Imréből, Véssey Zoltánból, Pitrolffy-Szabó Bélából és Felkai Tamás mentőorvosokból állt, a csoport vezetője Varga István volt. Utóda 1955-től, a szintén alapító Felkai Tamás (1922-1997) lett, aki a csoport vezetője, 1958-tól főorvosa, 1970-ben pedig az új szolgálati ág, a rohamkocsi-szolgálat megalakulásakor országos főorvosa lett. Tudásával, gyakorlati hozzáállásával és szervezőképességével nemcsak a magyarországi, hanem a nemzetközi mentőorvostan egyik meghatározója lett. Tudományos és mentésszervezési tapasztalatainak, valamint Orovecz Béla, majd Bencze Béla főigazgatók támogatásának  köszönhetően a rohamkocsi-szolgálatnak a Központi Mentőállomást követően Miskolcon, Pécsett, majd a Budai Mentőállomáson, a Tatabányai, Kaposvári és Debreceni Mentőállomásokon, később az OMSZ összes megyeszékhelyi központjaiban országos hálózata alakult. A fővárosban és a vidéki központokban működő rohamkocsik 1970-ben egy új szolgálati ágba, a rohamkocsi-szolgálatba álltak össze. A rohamkocsi-program 1983-ban fejeződött be, amikorra az OMSZ összes mentőszervezetének megyei székhelyi és kiemelt mentőállomásán működött rohamkocsi.

Hamar megszokottá vált, hogy  kórházi osztályok a Mentőszolgálatot hívták segítségül betegeik ellátásához az akkor még speciális, a hospitális gyakorlatban még alig alkalmazott vagy éppen ismeretlen gyógyeljárások alkalmazásához. A különleges eljárások közé tartozott akkoriban a centrális vénabiztosítás, a pacemaker terápia és a defibrillálás. Tury Peregrin kandidátus megállapítása jellemzi legjobban a fejlődést: „A hatvanas évek második felében a mentőkórház és a rohamkocsi már képesek voltak megbízhatóan lélegeztetni a beteget (endotracheális intubatio, Ruben-ballon, Bird-lélegeztetőgép), diagnostisalni a keringésmegállás mechanizmusát (EKG) és megszüntetni a kamrafibrillatiot (defibrillator).”

[1]A rohamkocsikon megvalósuló gyógyeljárások a „kórház kinyújtott karjaként” kerültek az utcára. Ennek köszönhetően a kórházi kutatás már a hatvanas évek közepén élen járt a helyszíni reanimáció, a helyszíni anaesthesia, a tartós vénabiztosítás, később a helyszíni pacemaker és egyéb elektrotherápiák kidolgozásában, elterjesztésében, begyakoroltatásában. Igen korán alkalmaztuk a helyszínen a légzési és keringési újraélesztés különböző színtű eljárásait.[2] A shock, az infarctus, a ritmuszavarok, a stroke-syndromák, a fájdalomcsillapítás és a lélegeztetés a rohamkocsi gyakorlatában lassan a napi tevékenység részét képezték. Az OMSZ fennállásának második évtizedére az ország összes rohamkocsija pacemakerrel, defibrillátorral, respirátorral, a speciális beavatkozásokhoz is alkalmazott gyógyszer-együttessel, sebészeti felszereléssel, csecsemők ellátásához szükséges eszközökkel, centrális vénabiztosításhoz szükséges felszereléssel rendelkezett.

Az 1954. március 29-én indított rohamkocsi-szolgálat első típusai a keletnémet IFA Phänomen,   IFA Garant, az amerikai International, majd 1957-ben a Nemzetközi Vöröskereszt adományaként érkezett 2 db amerikai Dodge Job Rated és Opel Blitz gépkocsikkal sikerült modernizálni a roham járműparkot, melyek a Mentőszolgálat országszerte csodált darabjai lettek. 1964-ben a rohamkocsipark egy eddig új típusú, méreteiben lenyűgöző, elegáns, de tekintélyt parancsoló gépkocsival gyarapodott.

 Az 1970-es évek közepétől e szolgálati ágban is megkezdődött a homogén járműállomány kialakítása. Az első Mercedes Benz 309-es az OMSZ működésének 25. jubileumi évében kezdte meg szolgálatát a Markó utcai Központi Mentőállomáson. A 309-es típus betegterét a Markó utcai Központi Javító Műhelyben mentődolgozók társadalmi munkában alakították ki.[3] A következő években érkezett az újabb generációs modell, a Mercedes Benz 308-as típusa, melyek közül az első darab még eredetiként felszerelve jött, a többi beérkezett, megvásárolt rohamkocsi már külső műhelyben, OMSZ-on kívül készült, melyeket a megyei mentőszervezetek készen, átalakítva kaptak meg.[4] Az 1980-as években érkezett, az OMSZ arculatát oly sokáig meghatározó, a 308-as modellektől csupán motorteljesítményükben eltérő Mercedes Benz 310-es „nagykocsik” az 1980-as évek közepén érkeztek.

A kilencvenes évek második felétől megjelenésében modernebb, egy új formavilág jegyében tervezett, betegterével komfortosabb típus állt szolgálatba a Szolgálatnál a Mercedes Benz 314-es Sprinter személyében. A Mercedes Benz Sprinter típusai (313 CDI, 313 4WD, 314, 314 4WD) adják ma a rohamkocsi-szolgálat járműveit, melyek között a különböző útviszonyoknak megfelelően öszkerékhajtású modelleket is üzemeltet a Mentőszolgálat. 2007 nyarán tágasabb betegterű, a 313 CDI modell újabb változata állt szolgálatba. 2008 márciusától a 315/36 CDI modell lett rendszeresítve az Országos Mentőszolgálatnál.

[1] Cselkó László (szerk.): Jubileumi emlékkönyv a szervezett magyar mentés centenáriumán. Budapest, 1987, Országos Mentőszolgálat. p. 308.
[2] A nemzetközi reszuszcitációkutatások és gyakorlati eredmények láttán a főigazgató 1959-től bevezette a Gábor Aurél által javasolt manuális reszuszcitáció alkalmazását és oktatását a mentőgyakorlatban, így jelent meg a Ruben-ballon, az Ambu-leszívó és az első intubációs készlet a központi rohamkocsin. A következő évben a dániai Ambu cégtől érkező szakemberek reszuszcitációs képzésben részesítették a Mentőszolgálat orvosait. A rohamkocsin meghonosított egyedi eljárások fokozatosan elterjedtek, az új eszközök meghonosításával 1970-től általánossá válik az Ambu ballon, és az Ambu leszívó.
[3] A járműveket gépkocsivezetők, szerelők, lakatosok társadalmi munkában készítették éjszaka és hétvégén, ill. szolgálatból történő lelépés után. A járművek betegterének kialakítását 8-10 fős szerelőcsapat végezte. Munkaközösségük, a 04 szocialista brigád még a hatvanas években, a brigádmozgalom idején a Budapesti Mentőszervezetnél (BMSZ) alakult. Az időközben elhunyt alapító főigazgató iránti tiszteletük jeléül később Orovecz brigádra változtatták nevüket.
[4] A Mercedesek mellett az 1970-es évek végén Budapesten a központi rohamkocsi-szolgálat 1 db Fiat F 8-as típusú rohamkocsivá átalakított gépkocsit is üzemeltetett.

rohamkocsin meghonosított egyedi eljárások fokozatosan elterjedtek, az új eszközök meghonosításával 1970-től általánossá válik az Ambu ballon, és az Ambu leszívó.
[1] A járműveket gépkocsivezetők, szerelők, lakatosok társadalmi munkában készítették éjszaka és hétvégén, ill. szolgálatból történő lelépés után. A járművek betegterének kialakítását 8-10 fős szerelőcsapat végezte. Munkaközösségük, a 04 szocialista brigád még a hatvanas években, a brigádmozgalom idején a Budapesti Mentőszervezetnél (BMSZ) alakult. Az időközben elhunyt alapító főigazgató iránti tiszteletük jeléül később Orovecz brigádra változtatták nevüket.
[1] A Mercedesek mellett az 1970-es évek végén Budapesten a központi rohamkocsi-szolgálat 1 db Fiat F 8-as típusú rohamkocsivá átalakított gépkocsit is üzemeltetett.